HAJDÚK LEVENTE

Levi 2004. június 13-án Budapesten született, gyermekkorát és általános iskolai éveit Törökbálinton töltötte.

14 évesen költözött Hajdúböszörménybe, majd egy év múlva a Bocskai István Gimnázium diákja lett.

Azért került a matematika tagozatra, mert a felvételkor csak ott volt hely. Ő felvette a kesztyűt és a kezdeti nehézségek után, önszorgalommal és tanárai segítségével rátalált a matematika tanulás fortélyaira és egyre sikeresebb lett benne. Emellett kiemelten szerette az összetett számítógépes és logikai játékokat, ráadásul verhetetlen volt römiben.

Bár az általános iskolai közösségekben is tett szert barátokra, mégis a gimnáziumban találta meg azt az osztálytársak, osztályfőnök és tanárok által megteremtett, minden szempontból befogadó közeget, ahol kiegyensúlyozott diákéletet élhetett.

A gimnázium utolsó évét magántanulóként végezte, az iskola vezetésétől, tanáraitól és az osztályközösségtől kapott rengeteg segítséggel és támogatással betegsége ellenére is nagyszerű eredménnyel érettségizett, majd felvételt nyert a debreceni egyetemre.

Felsőfokú tanulmányait azonban már nem tudta megkezdeni…

…20 év adatott meg neki a földi világból…

Levi rajongott az időutazós témájú könyvekért és filmekért, kedvence a „Vissza a jövőbe” című film volt.

Kórházi ágyán édesapja mindig így köszöntötte:

-„Szia Levikém, szia kis hősöm!”

-„Így néznek ki a hősök?”-kérdezett vissza egyszer

-„Igen, rólad lehetne őket mintázni.”

Édesapjával váltott utolsó szavai:

-„Apu, légyszi adj egy kis...”-elcsuklott a hangja

-„Mit csináljon apu, Kicsim?”

-„Csodát...”

Koszorújának szalagján ez állt:

„Még találkozunk, és akkor megtörténik a csoda. Addig is jó utat, kis hős időutazónk!”

Levinek állít emléket a róla elnevezett gimnáziumi tanterem és alapítvány, valamint az évente kiosztásra kerülő Hajdúk Levente díj.